Közel három hónap telt el az esküvő óta, és ismét itt vagyunk. Tartozunk még egy esküvői összesítéssel, esküvői fotókkal, nászút ismertetésével - bár, aki figyelemmel kísérte a sorsunkat, a saját blogokban ezt is nyomon követhette - és az első tapasztalatokkal a házaséletről, státuszunk megváltozásáról, a bürokrácia útvesztőiben tett kanyargós kirándulásainkról névváltoztatás kapcsán.

Szépen-lassan, sorjában minden felkerül. Most viszont egy újabb projektben vagyunk: lakást szeretnénk  változtatni, időnk nagy részében ezzel foglalkozunk. Erről is fogunk írni, mert óriási kaland a legnagyobb hitelválság és recesszió közepén terveket szövögetni. Hiába no, lippi szavait idézve: „Szeretünk veszélyesen élni!”

Új tartalomhoz új szlogent is választottunk, s házasságunk lényegét is megfogalmazva ezzel, nekünk minden nap karácsony!

Akkor ismét elkezdjük:)

Holnap nekivágunk. Most már minden megvan. Legalábbis szerintünk Az időjárás úgy tűnik, még szórakozik egy kicsit, de megoldjuk azt is

Igen, itt most véget ér egy rész ebben a blogban. Hivatalosan akár be is zárhatnánk, de úgy gondolom, egy összegző írás (meg beszámoló a nászútról, ami kiegészült időközben 2 nap Béccsel, valamit egy szombat esti R.E.M koncerttel is) még felkerül ide. Azon is agyaltam, hogy lehet, folytatjuk, csak mostmár mint egy „kezdő”, fiatal házaspár „viszontagságai” - lásd lakásvásárlási project, majd ugye a járulékos dolgok …

Köszönönjük mindenkinek, aki olvasott, aki bíztatott, külön azoknak, akik ezzel-azzal segítettek. Várjuk a kedves barátokat (azokat is, akik itt olvastak, de valamiért nem kaptak wiw meghívót) az esküvői afterpartyn, ami augusztus 22-én, 19 órától a Szóda nevű mulatóhelyen lesz, a Wesselényi utcában, közel az Astoriához (és a lakásunkhoz, hogy négykézláb is hazataláljak)

Szóval, mi most el. Házasodni. Mert az jó

Kedves Mindenki, aki a nagy pánikban írt pár biztató, nyugtató szót - nagyon szépen köszönöm nektek, jólesik, hogy női apró problémáimat átérzitek:)

Arról tudok beszámolni, hogy tegnap véglegesen kész lett a ruha, s mivel a múltkori michelen-babás életérzés (mikor agyon lett tömve a ruha béléssel)után ragaszkodtam ahhoz, hogy távolítsa el az alábélelést - most ismét gyönyörű a ruha, mindenhol tökéletes, szép az esése, és én is szabadnak, szépnek érzem magam benne! Kár, hogy tegnap nem vittünk gépet fotózni, most biztosan nem sikerültek volna vicsorgósra a fotók:) Úgyhogy ez kipipálva! Annyira izgultam pedig előtte, milyen lesz - hogy sikerült jó kis kiütéseket produkálni a próba délutánján:)De, ahogy megnyugodtam -elmúltak ezek is:) Mint ahogy a pánik is, mostmár az öröm és a várakozás, a boldog izgalom vette át a helyét:)

Megfogadom, amit a dobócsokorról írtatok, és így legalább azt a félmezei-fél margarétás csokrot is megcsinálhatom magamnak, amit eredetileg akartam:)

Az időjárásról annyit tudunk, hogy kb. 27 fok lesz aznap, lehet számítani helyi, kisebb esőkre - de reméljük ez minket elkerül:)

Lippi igazi gentleman módjára mindenben támogat, a legapróbb kis hülyeségemet is jól viseli - biztosan csigás fenyegetése miatt rezelt be:D Drága csigás, az esküvő nem most hétvégén, hanem a következőn lesz, azaz augusztus 9-én:)

Most még ilyenek vannak hátra, hogy pedikűr-manikűr, kozmetikus, fodrász, zenék véglegesítése, torta elhozatala, teremdíszítés satöbbi:)

A leglényegesebb pedig a lufivásárlás:) Indulok is, hogy legyen bordó színű végre:)

Puszi Mindenkinek és még egyszer nagyon szépen köszönöm Nektek:)

Csak jelezném, hogy én viszont nem pánikolok. Velem nem akar anyáskodni senki? Marlen is megnyugszik majd, max. leitatom, és igen, tutira el fogom venni!

Egyébként már tényleg csak az utolsókat rúgjuk, most már valóban szinte minden összeállt, már csak a meglepimnek kell elkészülnie!

Jelentkezzen, akit még soha nem kapott el a pánik saját esküvője előtt!

Egyrészt azzal kapcsolatban, hogy minden rendben fog-e menni (szép leszek-e, átérek-e a kozmetikustól a fodrászig időben, fog-e esni vagy sem aznap az eső, nem törik-e szét darabokra a torta amíg leér vidékre, odadobjam-e vagy sem a virágcsokromat a vendégeknek - mert annyira szép, hogy sajnálok megválni tőle, főleg úgy, hogy esetleg a földbe csapódik-, nem leszünk-e aznap betegek, elhoz-e mindenki minden papírt, gondoltunk-e mindenre, nem fogok tudni megszólalni az anyakönyv-vezető előtt, működni fog-e a technika, leeresztenek-e vagy sem a lufik, melyeket előző nap teszünk fel, ízleni fog-e a kaja és még kismillió ilyen apróság, amin kár idegesíteni magam ……) másrészt pedig azért, hogy az esküvővel semmi sem zárul le, hanem csak egy újabb dolog kezdődik? Kibírja-e majd a kapcsolatunk, hogy idővel biztosan változni fogunk, hogy gyerekünk lesz, lakástörlesztő-részletet fogunk fizetni és ilyenek?

Én most kicsit bepánikoltam:)

Fogynak a napok bizony, ahogyan írja lentebb lippi: már csak két teljes hét van az esküvőig. Ezért szombaton délután ötkor többször is jelentőségteljesen néztünk egymásra, hogy három hét múlva, ugye, mi lesz akkor…Apróságokkal foglalkozunk mostanság, ami ide kapcsolódik. Bordó krepp-papírt kerestünk, véglegesítettük a sütemények listáját (lesz rétes, igen, meggyes), sakkozgatunk, hogy milyen italt felejtettünk el megrendelni, amelyről pedig tudjuk, hogy x vagy y kedvenc itala…

Hálásak vagyunk a szülőknek, mert szinte minden ilyen terhet levesznek a vállunkról, gyakorlatilag csak döntenünk kell a felkínált lehetőségek között. És hálásak vagyunk a rokonoknak is, akik elvállalták a díszítést, és mindenben segítenek, akármit kérünk.

S bár eddig nem írtam: megvan már régen a fotósunk is, néhány képet itt lehet megtekinteni. Baromi hálásak vagyunk érte, Jani!:)

Szerdán pedig utolsó esküvői ruhapróba, aztán a jövő héten már hozom el a ruhát:)

Tegnap voltunk Hernádnémetiben, az alábbi fotók akkor készültek - egy kis ráhangolódás az esküvőre.

a násznép nagy része ide lesz elszállásolva

ugyanaz még egyszer, kicsit távolabbról (az út másik oldaláról):)

A kastély udvara, ahol maga a szertartás lesz:)

Ugyanaz, immáron közelebbről - reméljük, akkor is így fog sütni a nap:)

A kastély egyik részlete, ott az oldalán, a melléképületben lesz a tánci-tánci:)

szemből a kastély:)

…és végre hó nélkül, verőfényes nyári délben a szépség:)

Közeledik a „végjáték”. Most már tényleg szinte minden összeállt, végre van cipőm is, Marlen is túl van az első ruhapróbán, és köszönjük a Hernádnémeti Polgármesteri Hivatalnak is, hogy megkaptuk az engedélyt a szabadtéri szertartásra. Az időjárást elintéztem, unokaöccs lesz a technikai ceremóniamester (mert ugye hangosítástól kezdve mindent nekünk kell biztosítani), a véreb meggyógyult, még el kell vinni kozmetikába, szóval van egy rakat apróság.

Nem tudom, hogy csak én érzem e úgy, hogy ez könnyen összejött. Mármint az egész szervezés. Nagyobb buktató nem is volt sehol, aránylag gördülékenyen ment minden a szülőkkel is eddig. Kicsit megrémültem, hogy most kellett munkahelyet váltanom, közvetlenül az esküvő előtt, de sikerült úgy megegyeznem, hogy elengednek előtte is, utána is.

Egyelőre nehéz felfogni, hogy mi is fog történni. Én már nagyon várom

Kislányként mindannyian királylányosat játszunk. Elképzeljük, hogy hófehér paripán jön a herceg, és minden szép és jó lesz onnantól fogva. Ilyen alkalmakra mindig a legszebb ruhánkat öltjük fel (biza, többször is meg lehet menteni minket:)) - és lassan megszületik A RUHA, azaz ÁLOMRUHA.

Sokféle összertevője lehet ennek a ruhának kortól, alkattól, személyiségtől és ízléstól függően. Nincs két egyforma álomruha, és velünk változik. Módosul, belejátszik a divat is, újabb és újabb anyagokat találnak fel - de, valahol mindig ugyanaz marad. Az, ami a leginkább tükröz téged, amelyről felismerhető vagy. Ő az álomruha.

Én biztos vagyok benne, hogy számomra ezt a ruhát Makány Márta tervezte meg, és Orbánhegyiné Cseh Margit menyasszonyi varrónő alkotta meg. A ruha létezik, él, és ma reggel rajtam is volt. Ekrü, gyönyörű szabással - mely mindenhol úgy áll, ahogyan kell; annyit mutat és takar, amennyi tökéletes - decens, csodálatos anyaga van - és ledob magáról minden csipkét, organzát, melyet előzetesen rá szántunk. Nem illik hozzá.

A ruha egyszerűen tökéletes. S ha egyetlen pillanatnyi kétely felmerült volna bennem (nem volt ilyen pillanat) - lippi szemei mindent elmondtak:)

Legszívesebben soha többé nem vettem volna le:)

Néhány gyakorlati tudnivaló is leendő menyasszonyoknak. Ha varrónőt szeretnétek, csak ajánlani tudom Orbánhegyiné Cseh Margitot.

http://www.csehmargit.hu/index2.html

A ruhámat 50ezer ft-ért varrja, ebben benne van még a boleró, a kesztyű, a fátyol, a gyűrűpárna, a harisnyakötő, stóla, kistáska. Ja, és kaptam egy gyönyörű nyakláncot ajándékba a két szép szememért:)

A hölgy hihetetlenül figyelmes, rugalmas, alkalmazkód - és ahogyan megismertem: soha nem csinálna meg olyat, ami nem illik a menyasszony személyiségéhez. Ajándék volt, hogy rátaláltam:)

Vettünk végre lippinek is cipőt, de arról majd inkább ő:)

Íme hát lippije, teljes menetfelszereléssel, ütközetre készen:) közkívánatra a kalapos képek:) lábat nem fotóztam - cipője az még nincs a drágának:) (nem telik rá:))

1. kép - olasz maffiózó anyukának szóló vasárnap délutáni mosollyal

2. kép: a helyes, rendes, leendő anyós szemefénye, a „jófiú”

3.kép: olasz maffiózó összekacsint a kutyájával - a szivar még hiányzik:)

A két mama együttes erővel (külön-külön) bőszen harcol a kalap ellen. Kalapok ellen. Mikor a lippijéét megvettük felvisítottak, hogy „jaj, csak kalapot neeee, az nem illik az esküvőre” és fenyegettek, hogy mi lesz akkor, ha mégis…

Hát, drága jóanyám: mégis:) Tegnap én is kaptam egy kalapot lipptől, mivel imádom, és mindkettőnknek jól áll a harmincas évek gengszter - illetve női változatában a marlene dietrich- stílusa.

Így, lesz kalap az esküvőn:) Annyit megígérünk, hogy csak néhány fotó erejéig fogjuk őket viselni - magán, a szertartáson anélkül jelenünk meg:)

íme, az enyém:)

Egyébként sosem gondoltam volna, hogy a legtöbb gondot a „menyecskeruha” (nevezzük így:)) fogja majd okozni:( - nagyon sokat kellett utánajárni, amíg anyagban, méretben és elfogadható árban lévőt találtam. Fontos volt, hogy hosszú és nagyon piros legyen, szellős anyagból készüljön, és tényleg jól érezzem magam benne. Valamint még egy szempont, amit Katie Melua fogalmazott meg talán a legjobban: „nem veszek olyan cipőt, amely többe kerül max. 100 dollárnál.” Tudom, ennek ellentmond, hogy Manolo Blahnik - mánia, de akkor sem akartam, hogy iszonyat összegeket fizessek ki. Így sok napi utánajárás és próbák után a 35fokos melegben vetődtem be az egyik üzletbe, ahol az eredeti ár töredékéért (kb. egyharmadáért vagy még kevesebbért): 4500 azaz négyezerötszáz forintért vettem ezt a piros ruhát. Hozzá a szandál - nyári leszállítás lévén - szintén ugyanennyibe került…Tartok tőle, amit megspóroltam a ruhán és a szandálon - azt majd elverem ékszerekre, magamat ismervén:) A virág nem volt rajta, azt én tettem rá: a H&M-ben kapható kemény 690Ft-ért:)

Gyakorlatilag minden együtt van az esküvőre:) A menyasszonyi ruhámat felpróbálni július 12-én megyek, az eredeti koncepción változtattam menetközben némi organza és francia csipke javára, és lippnek kell még cipőt vennünk az öltönyéhez:)

Pöttyösnek is sikerült végre csipkéből készült kis „szüttyőt” (lipp szerint az:)) vásárolni, amibe a két gyűrű kerül majd - hiszen ő fogja behozni azokat:)

Ma pedig lipp mamája megrendelte a csokromat, lipp virágdíszét - nagyon szépen köszönöm:)

Anya, ha olvasol! Szeretném hazavinni a macsekot, mert hetek óta nem aludtunk  - kérlek, fogadjátok be!!!!