Velem tölti a hétvégét. Nem olyan összebújós, ágyból ki sem mászós, végig szeretkezős szerelmes hétvége. Hagy dolgozni, én is hagyom, hogy rajzolgasson a laptopon. Éppen tervez valamit. Szól valami zene, néha idejön, megbögdös, megcsókol, leszid, megdicsér. Főztünk együtt ebédet, megterveztük az erkélyemet (kertész, és segít gyeptéglával beteríteni a balkon nagy részét), olvastunk, sétáltattuk az ebet, fagyiztunk. Mint mindig, most is tudta, hogy mit kell tennie, tudta, hogy én nem fogom megkérni, hogy itt legyen velem, de tudta, hogy szükségem lesz valakire most. Még mindig le akar szakadni a fejem, a parádé most kimarad, de nem bánom.
Nem tudom semmihez hasonlítani ezt a helyzetet. Nem kapcsolat, nem család, nem barátság, ez valami más. Vége kell, hogy legyen, minél hamarabb.
