Imádok utazni. Szeretem a külföldi országokat, vannak kedvenceim, (persze Anglia az első, igaz, ott már éltem is egy rövidebb időt) és számtalanszor felvetődik, ha ismerősökkel beszélgetek, hogy miért is nem vágok neki a nagyvilágnak, hiszen van egy használható tudás a fejemben, itthon igazándiból semmi sincs, ami megkötné a kezem.
Igen, jópár éve megvolt a lehetőségem. Ott volt a kezemben a repülőjegy, a munkaszerződésem 3 évre, a lakás címe, amit a cég bérelt volna, egy igen komoly fizetési ajánlat, komoly karrier, minden, amiről egy fiatal vágyhatott. Minő meglepetés, egy nő miatt nem utaztam ki (mentségemre szolgáljon, hogy már a menyasszonyom volt, és „sajnos” orbitálisan szerelmes voltam belé akkoriban), egy kedves barátomnak adtam át a lehetőséget, aki azóta megcsinálta a szerencséjét.
Azóta ezt egy jelnek tekintem. Időnként újra előkerül a külföld lehetősége, most is elég közel állok ahhoz, hogy összecsomagoljak, és nekilendüljek, de…
… és mindig jön az a fránya de….
