Valamelyik este vásároltam a Sparban, amikor is a kasszáknál a szomszéd sorban állt egy korombeli srác és 3-4 év körüli kislánya. A hölgyemény mindenáron TicTacot szeretett volna, mire az apja közölte, hogy ok, menjen, vegyen le egyet magának a polcról, és hozza. Persze a cukor kb. másfél méter magasan volt, a kislánynak sansza sem volt elérni. Próbálkozott mellettem nagyon bőszen, ugrált, közben láttam, hogy az apukája levett egy dobozzal a mellette álló állványról, és hogy ne lássa a kicsi, becsúsztatta a többi cucc közé, amit vásárolni akartak. A gyermek kezdett ideges lenni, láttam, hogy itt bizony rövidesen hiszti lesz. Amikor apuka éppen nem figyelt, gyorsan levettem egy dobozzal, és a kislány kezébe adtam. Meg sem lepődött, azonnal szaladt apuhoz, és roppant büszkén mutogatta, hogy neki most bizony sikerült levenni, és amikor a férfi kérdezte, hogy ki segített Neki, a világ leártatlanabb arcával közölte, hogy bizony senki, és Ő volt egyedül. Már mindenki mosolygott a sorokban, és apuka végül is megvette mind a két dobozzal.
Tudom, tudom, borzasztóan rossz apa leszek 
