Szekta tagnak lenni nem mindig a legjobb dolog. Persze, ha meggyőződéssel megy az ember egy ilyen társasághoz, akkor lehet minden szép, és jó, de ha nőből van az illető, és a kolóniát történetesen kőkemény férfiuralom jellemzi, egy karizmatikus, ámde annál inkább kanos vezetővel, akinek van persze első éjszaka joga és egyéb finomságok, akkor azért egy idő után kellemetlen is lehet. Mint tudjuk, megszabadulni egy ilyen szektától nem túl könnyű, és akkor a lelki traumák feldolgozásáról még nem is beszéltük. Sean Durkin rendező megpróbálta, és egész jól sikerült is neki.
Martha (Elizabeth Olsen) huszonéves lány. Két évvel ezelőtt eltűnt szerettei szeme elől, és egy egy vidéki kis tanyán élő csoporthoz csatlakozott. Mindenkinek meg volt a feladata, földet műveltek, főztek, takarítottak és éltek, igencsak aszkéta módon. A kolóniát Patrick (John Hawkes) irányítja, akinek igencsak nagy a tekintélye még úgy is, hogy abszolút férfiuralom érezhető az életükben, pl. először a férfiak vacsoráznak, csak aztán a nők. Innen szökik meg egy reggel Martha, vagyis Marcy May, ahogy a szektában hívták. Nővérét hívja fel telefonon, hozzá költözik egy tökéletesen ellentétes világba – a testvére és annak vőlegénye egy hatalmas nyaralóban élnek éppen egy tó partján, de természetesen van New York-ban is lakásuk. Itt próbálja a lány feldolgozni mindazt, amit átélt, levetni az ott felvett, teljesen lecsupaszított értékrendet – pl. számára teljesen természetesnek tűnik, hogy bebújik befogadói ágyába, miközben azok éppen szeretkeznek – és felvenni a “normális” élet ritmusát. Testvére próbál segíteni, de úgy tűnik, nagyon nehéz dolga lesz.
Durkin nem egy klasszikus szektából menekülős filmet csinált. Szinte semmit nem tudunk meg abból, hogy miért került oda a lány, csak utalás hangzik el arról, hogy az édesanyjuk meghalt, és széthullott a család. Nem akarja megmagyarázni, hogyan változhatott meg a lány annyira, hogy elfogadja mindazt, ami a kolóniában történik vele. Visszaemlékezésekből ismerjük meg azt, hogy mi is történt vele azon a tanyán, és hogy mi vezetett oda, hogy elmeneküljön onnan. Ezeket a képeket annyira jól köti össze az éppen aktuális történetekkel, hogy néha igencsak kapaszkodni kell, hogy hol is járunk. Mindehhez jön a legfiatalabb Olsen lány játéka, aki hihetetlenül erős, végigjárva az érzelmek teljes skáláját, eljutva egészen a paranoiáig, lévén egy ilyen szekta azért ritkán szokta engedni, hogy a tagjai csak úgy lelépjenek.Sokat fogunk még erről a lányról hallani, és nem egészen olyan környezetben, mint a húgairól.
Rengeteg megválaszolatlan kérdést hagy maga után a film. Lehet, hogy teljesebb lett volna, ha többet megtudunk Martha múltjáról, arról, hogy milyen is volt a csatlakozás előtt, vagyis milyen személyiségből torzult el oda, ahol megismerhetjük. Kérdések forognak a fejemben azóta is, hogy vége lett, és beszélhetnek arról kritikusok, hogy ez a rendező hibája, én mégis inkább a mozi erejének érzem. Jól kezdődött az év, ettől rosszabbat sose!
