Polgár és Tiszavasvári között, az 36-os úton van egy szakasz, ami több, mint 5 km hosszú. Ilyenkor, Mindenszentek idején a mi kis családunk is útnak indult, Nyíregyházára. Hazafelé ott ültem az öreg Wartburg hátsó padján, középen, hogy a két első ülés között jól kilássak, és hogy figyelhessem a kilométerórát is, meg azt, hogy az én hősöm, az apám lesz e olyan menő és bátor, hogy “odatapos” az NDK csettegőnek, és elérjük 5 fővel is a 100km/h – ás, számomra akkor iszonyatosan nagy sebességet. Bár tudtam, hogy szabálytalan, de én mégis roppan büszke voltam rá, amikor néha megtette ezt a kis felelőtlenséget.
Most, hogy egyedül utaztam ugyanezen a szakaszon, ügyelve, hogy lehetőleg ne lépjem túl azt a bűvös sebességet, az a szorongató, kellően szar érzés töltött el, hogy mindenképpen szeretném elkerülni a találkozást vele, aki egykor a hősöm volt. Halottak napján távol tartani az élőket : mára ide jutottam.
