Persze, az ember mindig szurkol, ha magyar filmre ül be, mert bár azért voltak mostanában egész jó alkotások, egy igazán szórakoztató, és valami más jól jönne már a szokványos hazai filmek sorában. Nem ma láttuk a Lizát, de azt hiszem, sokat mond az, ha még most is élénken él jópár jelenet bennem – ráadásul ezek az emlékek egészen kellemesek.
Liza (Balsai Mónika) Csudapesten él, napjainak nagy részét a japán nagykövet özvegyének (Molnár Piroska) ápolása teszi ki. Egyedüli szórakozása fura és rendkívül nyálas könyvek olvasása, egyetlen társa Tomy Tani (David Sakurai) énekes szelleme, akit bár csak Liza lát, de egészen komoly befolyással van a lány világára. Amikor az idős hölgy eltávozik az élők sorából, megígérteti a lánnyal, hogy nem marad egyedül, és társat keres magának. Jönnek is a jelentkezők szép számmal, élükön a család barátja, a nagy csábító Henrik (Zoltán Schmied) – azonban mindegyiket hihetetlen balesetek érik. Még a rendőrség is felfigyel az ügyre, különösen Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) érdeklődését kelti fel az ügy, aki szabadidejében a finn westernzene nagy rajongója. Liza maga sem érti az ügyet, Ő csak szeretne egy csodálatra méltó férfival egyszer, a Mekkburgerben egy romantikus randevút eltölteni.
Ujj Mészáros Károly első nagyjátékfilmje sok tekintetben formabontó. Először is, Reviczky Gábor rendőrezredes karakterét leszámítva mellőz minden, magyar filmekre sokszor jellemző taplóságot, a humornak egy olyan módját mutatja be, ami szintén szokatlan. Van egy jól felépített története, korrektül megírt karakterek, zseniális zenék – egyszerűen minden összejött. A látványvilág nekem nagyon bejött, a 70-es évek Budapestje köszön vissza mindenhol, ez volt az első film, ahonnan az összes férfiszereplő összes ingjét azonnal elfogadtam volna. Bár egy kicsit nehezen indul be, de 20 perc után csak kapkodja a fejét a néző, közben átkozottul jól szórakozik és igazándiból csak a végén kezd el azon gondolkodni, hogy mi is volt ez?
Vígjáték? Romantikus film? Abszurd humor? Morbid jelenetek? Mind, egyben, egy történetbe csomagolva, ahol azért vannak olyan apró kis gag-ek, amikre nem is mindig van ideje reagálni a nézőnek. Mindezt erősen megtámogatja a színészi játék. Ujj Mészáros igyekezett a már rongyosra használt magyar filmes arcokat kicsit háttérben tartani, de itt még Szabó Győző és bizony Reviczky is vicces tud lenni. Ott van viszont Balsai Mónika, akit elsősorban az HBO saját gyártású sorozatából ismerhetünk, egyszerűen tökéletes a szürke kisegérből csábító nővé váló Liza szerepében. Sosem gondoltam, hogy ezt kritikában le fogom írni, de irtó cuki a függönyből varrt ruhájában. Bede Fazekast is inkább a tévéből ismerhetjük, de telitalálat Ő is a fura rendőrt játszva. David Sakurai pedig a japán táncdalénekes szerepében szavak nélkül is képes megnevettetni vagy feszültséget teremteni.
Ha még ez sem lenne elég, szót kell ejtenünk a filmzenéről is. Tövisházi Ambrus, akit az Erik Sumo Band-ből (is) ismerhetünk, elkapta a hangulatot, és olyan soundtracket dobott a Liza alá, ami szintén ritkaság a magyar mozikban. A japán halandzsa üt, de nehéz vigyorgás nélkül végigülni egy finn westernzenés betétet is.
Túlajnározom a Liza a rókatündér történetét? Lehet. Nem tökéletes film, de ez egyáltalán nem érdekes, mert a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan után itt van ismét egy olyan alkotás, amit nyugodt szívvel merek ajánlani bárkinek, egy jó felirattal akár külföldön is. Bátor, teljes mértékben szokatlan de szórakoztató, és bizony nagyon régóta vártunk már egy ilyet a hazai mozikba. Jól indult vele a 2015-ös év!
