Lippije vagyok, vagy ahogy kevesebben ismernek: Lippai Zsolt 🙂 ’77-ben  születtem, egy szép áprilisi napon. Tanultam sok mindent, van egy rakat diplomám, vagyok programtervező matematikus, történész, gazdasági informatikus és jogász is. Jó darabig elég komoly szinten az életem része volt a kézilabda, amit egy nagyon súlyos sérülés után abba kellett hagynom. Évekig éltem óriási túlsúllyal, a munkám sem mondható stresszmentesnek, egyetemista korom óta „jóbarátom” az insomnia, vagyis rendkívül keveset alszom, mindezek tökéletesen megágyaztak annak, amiről ez a blog szól.

2016 őszén cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam. Nem volt mese, egy radikális életmódváltásba kezdtem, ami kiterjedt mindenre. Máshogy étkezem, és a mozgás szerves része lett az életemnek. Nem sokkal később az is kiderült, hogy vannak komolyabb gondok is velem, utolért a rémálom, a rák. Hosszú, nem túl egyszerű küzdelem után mára azt mondhatom, mindkét szörnnyel szemben nyerésre állok, és innentől kezdve már csak rajtam múlik, hogyan tudom kordában is tartani őket.

Futok. Nem voltam soha oda ezért a mozgásformáért, de eljutva egy nagyon jó hangulatú versenyre, elkapott és magával ragadott a flow. A 2018-as év a tanulás/tapasztalás ideje volt, rengeteg eseménnyel, még több nagyszerű érzéssel, és nem kevés szenvedéssel. A következőkben már lényegesen tudatosabban próbálok készülni, ez a blog erről az útról szól. Megpróbálom őszintén bemutatni mindazt, amit gondolok a futásról, az azt körülvevő közösségről, a versenyekről, az egészséges életmódról, az arra épülő iparágról. Mivel a gasztronómia is közel áll hozzám, ebből az irányból is szeretnék behozni majd írásokat. Tervezek néhány barátot, ismerőst is bemutatni, mert nagyszerű emberekkel találkoztam ez alatt a rövid idő alatt is. Lesznek termékbemutatók, tesztek is, természetesen olyan dolgokról, amiket magam is használok, és kapcsolódnak a megváltozott életmódomhoz.

Időközben ráéreztem a bringára is, országútival és gravellel is nyomom, biztos, hogy ez is megjelenik majd az írások között. Főzök. Hatalmas kedvencem a gasztronómia, a gravitációs tálalás feltalálója és mestere vagyok. Igyekszem elültetni a fejekben, hogy a vasárnapi sárgaleves-laposhús kombón túl is van élet, de úgy, hogy abszolút felhasználom a hagyományos ízeket, csak időnként játszom velük kicsit. Igyekszem pár recepttel is megjelenni majd it. Imádom a filmeket. Évekig írtam kritikákat, volt rádióműsorom is – bár ma már nem jut rá annyi időm, mint korábban. Azért a fontosabb filmekről igyekszem újra beszámolni itt.

Nem titok, motiválni is szeretnék. A jelszavam nagyon egyszerű: ha nekem sikerült, BÁRKINEK sikerülhet. Nem leszek soha egy Szabó Péter(sicc!), a fő cél az őszinteség és a hitelesség. Remélem, találsz értékes információkat, jó szórakozást, és bízom benne, többetekkel találkozhatom majd valamelyik verseny rajtzónájában – mert bár futni nem mindig jó, de azért az esetek nagy többségében az, és amit kaphatsz tőle, azt érdemes megtapasztalni.

Igen, ilyen vagyok. Minden is érdekel, és mindenhez IS értek. Lippije már csak ilyen.